Mélységélesség és rekeszelés – érthetően

A fotózás alapeleme a fény. A fény mennyisége és minősége hozza létre a képet – a fényképeződ megméri a fényt, Te eldöntöd mennyire van szükséged – technikailag, leegyszerűsítve ez a fotózás.

Hogy egy kicsit bonyolítsam (és aztán a poszt végére összeálljon a kép minden tekintetben) három fő beállítást kell figyelni: az érzékenység (ISO), zársebesség, rekeszelés (ez utóbbit fogom bővebben kifejteni). Ha ez a három beállítás egyensúlyban van, tökéletes lesz az expozíció.

Próbáljuk meg először megérteni mindhármat:

• A zársebesség megfagyasztja a mozgást – vagy éppenséggel megmutatja azt.
• Az érzékenység (nevében hordva a megoldást) a kamera fényérzékenységét szabályozza.
• A rekeszelés szabályozza a mélységélességet, azaz, hogy kép mekkora tartománya legyen éles. Szerintem itt kezdődik igazán a fotós szerepe, hiszen ő határozza meg, hogy mi legyen éles a képen, ezáltal mi kerüljön fókuszba: mi lényeges, hol van a hangsúly.

Rekeszelés

A rekeszelés nagyon hasonló az emberi szem működéséhez – az adott fényviszonyokhoz alkalmazkodva a pupilla tágul vagy szűkül, így több, vagy éppen kevesebb fényt enged be.

A rekesz tulajdonképpen egy rés, amin a fény a kamerádba jut. Méretét f-számokkal jelzik – minél nagyobb a szám, annál kisebb a rés (és kevesebb a fény), minél kisebb a szám, annál nagyobb a rés (és több a fény).

Nem fontos a számokat pontosan megjegyezni. Hogy ne keverd össze, gondolj úgy rá, mint egy tortaszeletre: ¼ torta sokkal több, mint 1/16 torta.

(Egy apró megjegyzés: a rekeszelés mértéke nagyban függ az objektívedtől, különböző objektívek más-más rekeszértéket tudnak – azaz ez nem a fényképeződ „képessége”, hanem az objektívé).

Mélységélesség

A mélységélesség megértéséhez ismét a szemünk működését kell megérteni. Amikor valamit nézünk, szemünk arra az egy dologra koncentrál. Amikor az utca túlsó oldalán nézünk egy épületet, látjuk előtte az elhaladó autókat, de homályosan. Látjuk az épület mögött a magasabb háztetőket, de homályosan. Ez a mélységélesség: az legyen éles egy fotón, ami fontos, amit a fotós szeretne kiemelni.

Amikor fényképezel, a kép fő témájára állítod az élességet, a fő téma előtt és mögött is lesznek éles részek: ez a mélységélesség. Azt, hogy mekkora legyen ez a tartomány, azt a rekeszeléssel Te döntöd el.

Minél kisebb az f értéke, annál több fény jut be – a mélységélesség kisebb lesz, azaz kisebb lesz a képen az éles terület.

Minél nagyobb az f értéke, annál kevesebb fény jut be – a mélységélesség nagyobb lesz, azaz nagyobb terület lesz a képen éles.

Gyakorolj!

Állítsd a gépedet rekesz-előválasztásos módba (Nikon: „A”, Canon: „Av”), és a rekeszértéket léptetve fotózd le ugyanazt a tárgyat sorozatban. Az elkészült képeket tanulmányozva már könnyen átláthatod a fentiek lényegét.

Néhány tipp

Portréknál általában kis mélységélességet használunk (rekeszérték: f/1.2-f/2.8), így a fókusz az arcon marad, hiszen egy portrénak ez a lényegi része.

Csoportképeknél már ennél nagyobb mélységélességet kell használni (f/8 – f/11), hogy a csoportkép egésze éles legyen.

Tájképeknél a legnagyobb rekeszérték kívánatos, hogy a kép egésze a jól kivehető, éles tartományba essen (f/10 felett).

Gyakorolj és próbálgasd az objektíved képességeit – ne feledd, a fotózásban is megvan a művész szabadsága, azaz a fenti „alapelvektől” bármikor szabadon eltérhetsz.